HTML

Keresgélek a Magyar helyesírási szótárban. Tizennyolc, a „citrom”-ból képzett szó szerepel benne. Ám amit én keresek, a szerkesztők nem találták említésre méltónak. És igazuk volt! Szívem szerint én is eltüntetném a föld felszínéről a Citrom-díjat. (Bízzunk benne, hogy így kell írni...) Citrom-díj azonban volt, van, és attól tartok, hogy lesz is.

2011 után az idén is játékvezető „érdemelte ki” a Nemzeti Sport Citrom-díját, Gaál Gyöngyi után Vad II István vehetné birtokba a vándordíjat – már ha átvenné. Most azon ne is akadjunk fenn, hogy Vad II a díjnyertes hibát (gólbíróként nem észlelte, hogy az ukrán–angol Eb-meccsen a labda a gólvonalon túlra jutott) egy lesről elengedett támadás során követte el; ilyen jelentéktelen apróságra a címlapon és a jegyzetben sem fecsérelték az értékes helyet.

Nekem őszintén szólva az alapötlettel van bajom, nem is kicsi. Persze tisztában vagyok vele: a filmiparban is osztogatnak Arany Málna-díjat, évről évre a legrosszabbnak tartott filmnek. De azt még el tudom fogadni. Mert egy gyenge forgatókönyvet ellensúlyozhat egy parádés szereplőgárda (és fordítva) no meg van utómunka is – ha ennyi javítási lehetőség ellenére gyatra a végeredmény, hát istenem, gúnyolják ki! De miért kell Citrom-díjat osztani egy embernek a pillanat törtrésze alatt hozott rossz döntéséért?

Magam is azt vallom, hogy a kritika hozzátartozik a sportújságíró munkájához. Egyáltalán nem jó hozzáállás a lavírozás, a vélemény elhallgatása, az pedig különösen irritáló, ha valakit csak azért nem bírálnak (vagy pláne: aránytalanul feldicsérnek), mert éppen a magyar színeket képviseli valamilyen nemzetközi sporteseményen. Szóval az, hogy az ominózus ukrán–angol meccs után napokig Vad gólbíró volt a téma a nyomtatott, illetve internetes újságokban, rendjénvaló. De miért kell fél év után elővenni ezt a hibát; azon kívül, hogy így adott egy ütős címlap?

A német Kickernél hagyomány, hogy közvélemény-kutatást végez a Bundesliga-játékosok körében, és ilyenkor többek között azt is megszavaztatták, hogy ki a német bajnokság legrosszabb játékvezetője. Aztán amikor a többször is a legrosszabbnak kikiáltott Babak Rafati az egyik meccse előtt a hotelszobájában felvágta az ereit, akkor egy picit magukba szálltak a szaklap szerkesztői...

rafati.jpgVisszatérve a Mi szaklapunkra: azt is megemlíti (és felrója), hogy Vad II sem akkor, sem azóta nem nyilatkozik a hibájáról. Pedig mindent elkövettek az ügy érdekében! Anno a bíró házához is elzarándokoltak; ki is került a címlapra egy amolyan paparazzojellegű fotó a kertjében félmeztelenül mászkáló Vad II-ről. (Tudom, hogy a helyszín hitelesítése meg minden, de e nélkül is elhittem volna, hogy ott jártak...) Én meg azt mondom: mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy beszél-e valamiről. Gaál Gyöngyi speciel beszélt, Vad II nem. Nem vagyunk egyformák: egyesek könnyen túllépnek egy szarvashibán, másokat hosszú időre visszavet, ennélfogva nem is szívesen beszélnek róla, mert azzal csak sebeket tépnének fel.

Vad II azért valamit mégiscsak mondott... „Az eset óta mindenki támad! És mindenki okoskodik! A segítség halvány jelét sem látom..." Na hát pontosan ez az! Ha már egyszer nem tudunk segíteni (az a meccs bizony már úgy marad), akkor minek az egész cécó? Osszanak annyi díjat, amennyit csak bírnak – felőlem aztán nyugodtan megválaszthatják a hét gyúróját is! –, de könyörgöm, pozitív díjakat! Mert az motivál, az ad erőt, azzal tudunk segíteni.

Vagy pedig az „egyenlő pályák, egyenlő esélyek” jegyében adhassanak a sportemberek is Citrom-díjat – az általuk legrosszabbnak vélt sportcikkért!

Ferkai Marcell

Címkék: Vad II István

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://digisport.blog.hu/api/trackback/id/tr474989398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.