HTML

DER   KLASSIKER

 

El Clásico-t várt a világ---Der Klassiker lesz belőle!!

Tegyük rögtön hozzá:a világ (nem a „celebekért”,nem a ”média-felfújtakért”, hanem a valódi értékekért rajongó világ!) legnagyobb gyönyörűségére. A „töki-töki” eddig is dögunalom volt sokak számára, csak a statisztikusok dörzsölgették a markukat: már megint megdöntött valami értelmetlen csúcsot a Bolha! És már megint olyan mozdulatsor előzött meg egy félpályáról elvégzett pontrúgást, mely láttán tinédzser lányok zuhantak ájultan a párjuk ölébe, azt képzelve CéeR–hez tartozik az a testrész. Meg táncdalénekes-barátnő, leánykérés riport helyett, ez az igazi (mű)világ! Viszont Kroos unalmas fiú, Schweinsteiger „echte deutsch”-külsejű, tehát utálatos, Ribérynek volt valami ügye egy ifjú hölggyel, bár senki nem tudja mi, Weidenfeller nevét nem lehet kiejteni, Blaszczykowskiét sem, egyébként is a németek nem is németek, és ha azok lennének még rosszabb  lenne!! Bezzeg elclásicóéék a latinos könnyedséggel, meg a taktikus olaszok, meg a csupaszív angolok, ők aztán igen!!

Hát nem!!

Az 50 éves Bundesliga stílszerűen ünnepel!! Hazaviszi Angliából a BL-serleget és az összes érmet!!

Még ha a Der Klassiker nem is tekint vissza olyan múltra, mint az El Clásico!!

A két német mogul (értsd még: Európa aktuálisan két legjobb csapata!!) még csak 99-ik rangadójára készül! Ennek magyarázata egyszerű. A Bundesliga előtti időkben tartományi bajnokságok zajlottak Németországban, és ezek győztesei csak a kuparendszerű play off-ban találkozhattak. Vagyis  csak ekkor „akadhatott össze” egy bajor és egy ruhr-vidéki gárda. De nem akadt...

Ahogy a Bundesliga első két évében sem, ugyanis  minden idők legeredményesebb germán csapatát nem engedték a rajthoz 1963-ban, mondván Münchent a népszerűbb gárdának, az 1860-nek kell képviselnie. Nem voltak éppen a delphoi jósdába illő képességekkel megáldva a DFB akkori urai!

A Rekordbajnoknak két évébe tellett, míg a harmadosztályból elérte az elsőt...

Így aztán az első  Bayern-Dortmundra 1965 novemberéig kellett várni. És a két évvel korábbi szövetségi döntés helyességét igazolandó a sárga-feketék 2:0-ra nyertek Münchenben, majd a tavasszal 3:0-ra otthon.

Azóta persze változott a világ!

98 eddigi randevújukból 44-et nyert meg az FCB, 24-et a BVB és 30 végződött döntetlenül. Nagy különbség, de hát nagy a különbség a megszerzett bajnoki címek, a BL-diadalok, sőt még a DFB-kupa begyűjtések számát illetően is. Más szintet képviselt,képvisel és fog képviselni  Germánia két büszkesége. De ha már szóba kerültek a kupák, akkor fókuszáljunk az eddigi kupameccseikre, mert ahogy bölcsen mondani szokták (mekkora bődületes közhely...) „90 perc alatt bármi megtörténhet”.

10 kupameccset vívtak eddig egymás ellen, vagyis össztalálkozóik több, mint 10 százalékát „ki-ki csatára” fordították. A két Ligakupa-meccsre ne vesztegessünk szót, ezt annyira sem veszik komolyan arrafelé, mint a kétes értékű távol-keleti vajaskenyértúrákat. A Német Kupa-randevúk viszont érdekesek. Négy Bayern-diadal, 2 Dortmund, ezek közül kettő nem dőlt el 90 perc alatt. ’92-ben a BVB élte túl a második kört 11-es rúgásokkal, míg ’08-ban a FCB pezsgőzhetett a  világ egyik legcsúnyább serlegéből egy hosszabbításos siker után. És ide tartozik még, hogy az említett 2008-as találkozásukon kívül még egy történt fináléban, a tavalyi, akkor a hazai BL-döntő előtt egy héttel 5-2-es vereséget szenvedtek Heynckesék,nem kizárt, hogy az a megaláztatás is szerepet játszott a Chelsea elleni kudarcban. De igazán izgalmas a „maradék” két kupameccs! Az ugyanis Bajnokok Ligája-ütközet volt, és nem is akármikor! 1998 tavaszán, vagyis akkor, amikor a Dortmund volt a címvédő és a Bayern egy évvel volt „minden idők második legigazságtalanabb BL-fináléja” előtt. 180 perc nem hozott gólt (ami nem meglepő, hisz Trapattoni és Scala személyében két olasz mester határozta meg a taktikát), végül a hosszabbításban, a 109. percben Chapuisat talált Kahn kapujába.

A salátástálért vívott csatáik között is szinte mind’ emlékezetes volt. De most mind’ a 88-at nem elemezzük! Viszont muszáj szóba hozni néhányat. Pl.a ’71-es 11-1-et, mely a Bayern történetének legnagyobb különbségű bajnoki győzelme. A mai elnök, Uli Hoeness kettőt rúgott, de betalált a tiszteletbeli elnök Beckenbauer és a tavalyi döntő „nagykövete”, Paul Breitner is, hogy Gerd Müller mesternégyesét már csak az „ö így szokta”- kategóriába tuszakoljuk be. A Dortmundnak viszont nem az a legnagyobb veresége, ő ’78-ban beleszaladt egy 0-12-be, mely a a Liga 50 éves történetének legnagyobb különbséget hozó mérkőzése, és lehet, hogy örökre az is marad. Azon a találkozón egyébként a Mönchengladbach végezte ki a BVB-t, és a Bayern mai edzője, Jupp Heynckes csekély ötöt szerzett a tucatból. Klopp egyébként akkor 10 éves volt.

A ’80-as évek közepén meg már tinédzser (Don Jupp pedig UEFA-kupa döntőben is megforduló edző), és ekkor már sok FCB-BVB-t láthattuk itthon ülve-élve is. A  ’97-98-as szezonban a bajorok kettős győzelmét pl.az HBO filmcsatornán láthattuk élőben, míg a 2000-es 6-2-es müncheni fiesztáról a „csigás kettes” készített összefoglalót. Azt aposztrofálták Németországban  „mester és tanítványa” harcának, ugyanis az egyik padon Ottmar Hitzfeld ült, a másikon pedig az ifjú Sammer, aki ’97-ben az edzőfejedelem irányításával lett BL-győztes játékosként. 2011-ben a BVB 3-1-es müncheni győzelmével gyakorlatilag a nagy ellenfél otthonában szerezte meg a bajnoki címet, az újonc Langerakkal a kapuban. Akkor törték össze ünneplés közben az „okuláréját” Kloppnak, akit 3 évvel korábban „az év szemüvegesének” választott egy német optikai cég. Gyaníthatóan „Kloppó” a Wembley-beli banketten is szívesen kérne segítséget munkatársaitól a pezsgőspohár megkereséséhez, ha hasonló okból válna használhatatlanná a számára nélkülözhetetlen segédeszköz. Egyébként az a ’11-es diadal óta is nyert már bajnokit a bajor fővárosban a „munkáscsapat”, és ott volt az a tavalyi DFB-döntő varázslata is...

Idén eddig egy  bajnoki 1-1 (gólszerző: Kroos és Götze, előbbi biztos nem játszik Angliában, az utóbbi talán...) egy kupa 1-0 (gólszerző: Robben) és egy újabb 1-1 (gólszerző: Grosskreutz és Gomez; ők sem biztos, hogy kezdők lesznek a Wembleyben). Ez utóbbi volt minden idők legérdektelenebb Der Klassiker-je, taktika nélkül, tili-toli keménykedéssel-vibrálással-könyökléssel-arcazarchozarcoskodással. Erre is emlékezni fogunk, de csak azért, mert minden idők legfontosabb Der Klassiker-je előtt vívták 3 héttel...

98 találkozón feszült eddig egymásnak ez a két óriás!!

Mind-mind emlékezetes nagy csata volt, de ami előttünk áll...!!

Egy híján 100-adik randevújuk a létező legnagyobb tétért zajlik majd!

A legbüszkébb címért, amit labdarúgó a klubjával elérhet!

A legrangosabb trófeáért!

Igazi fociünnepet varázsolnak a németek Angliába!! Ezt mindenkinek látni kell!

 

 

Edvi  László

 

Címkék: Címkék

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://digisport.blog.hu/api/trackback/id/tr845281422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.