HTML

Egy hete vagyok már Londonban, de ezt igazából onnan tudom, hogy lenéztem a számítógép órájára. Egészen furcsa az az energiamező, ami magába szippantott itt az olimpia alatt. Nem érzem a fáradtságot, nem érzem az éhséget, az események és a munka visznek magukkal.

Az ébredés például az egyik legfurcsább dolog itt. A kora reggeli kelés alapvetően a halálom, nem (csak) a léhaság miatt, hanem mert egyszerűen másképp vagyok kódolva. Ha elindul a fociszezon, hétköznapokon simán van, hogy a BL és az EL miat 2-3 napot is bent van este az ember (meccsek, összefoglalók), nekem ehhez még hozzá szoktak jönni a hétfő esti angol meccsek is, ami után mikor az hazaérsz, esélytelen, hogy azonnal elaludj. Pörög az agyad, jó esetben a meccsen, rosszabb esetben, hogy mit lehetett volna jobban csinálni, ezekkel együtt pedig már nem nagyon lehet 2-3 előtt elaludni.

Itt persze most egészen más a helyzet, hiszen reggelente mosolyognom kell a webkamerába, szóval szó sem lehet hosszas éjszakázásokról. Otthon, amikor tudom, hogy korán kell kelnem, sokszor amiatt nem tudok normálisan aludni, hogy azon stresszelek: reggel ébredni kell és baromi fáradt leszek. Itt viszont valahogy egészen más a légkör. Egyrészt nyilván egyértelmű, hogy a földkerekség legfontosabb sporteseményén járok, ami 0-24-ben átjárja az ember szervezetét. Másrészt pörgés van, folyton figyelni kell a híreket és a közvetítéseket (már amennyire lehet) vagy éppen forgatás, vágás van, tétlenül ritkán ül magában itt bárki.

Kicsit más tudatállapotba kerül az ember, kikapcsolja a külső tényezőket, amire a legjobb példa, hogy a folyamatos rohanás közepette van, hogy nem is veszem észre, hogy éhes vagyok. Akkor szokott egyszercsak bekattanni, hogy valami nem stimmel gyomortájt, amikor éppen véget ér valamilyen esemény vagy munka - de akkor rájövök arra is, hogy ez az állapot már órák óta tart.

Ilyen állapotba persze nem csak ilyenkor lehet kerülni. Hasonlót szoktam tapasztalni - csak nyilván sokkal rövidebb ideig - ha egy jobb meccset vagy versenyt közvetítek. Olyankor elindul a labda vagy a futam és elkap a gépszíj, effektíve "nem tér magához" az ember, amíg ki nem száll az adásból. Ha visz magával a közvetítés, az olyan, mint ha nem is magad cselekednél. Olyankor belülről jön minden, nem gondolkodsz a szavakon, nem keresed a következő gondolatot, hanem minden ömlik kifelé belőled.

Tökéletesen látszik ez Szántó Dávid otthoni Gyurta-közvetítésén. Figyeljétek a képet, gyakorlatilag amíg be nem futottak, egy pillanatra sem veszi le a szemét a képernyőről. És az az extázis, az ugrándozás a végén? Ebben persze már nyilván nem csak az van benne, hogy egy baromi jó versenyt közvetített, hanem az is, hogy magyar győzelmet ünnepelhetett. De amitől igazán jó, az a szeretet, az a mélyről jövő öröm, ami sugárzik belőle, mert ne legyen kétségünk afelől, hogy Gyurta Dani nem csak egy a többi sportoló közül a számára! Ja, és ugye mindez otthon, sok-sok kilométerre a londoni uszodától...


Gondoljatok bele abba, hogy milyen élmény lett volna mindez neki, ha ott van a medence mellett, ha élő adásban követheti el! Mit csinált volna akkor? Öt éve, Valenciában, amikor Talma világbajnok lett, én először elkezdtem ütlegelni a kommentátor-fülke falát, aztán hozzávágtam egy félig teli ásványvizes üveget az ajtónk mögött lévő korláthoz. Jézus... Még most, visszagondolva is beleborzongok!

Dávidnak ez így is óriási öröm volt, de kizárólag Dani miatt. Nem párosult hozzá az az élmény, amit az élő adás varázsa okoz, a tudat, hogy mennyi embernek szerzett volna ő is örömet egy ilyen közvetítéssel. Őszintén remélem, hogy megadatik még neki ez az érzés - szerintem mindannyian tudjuk, hogy megérdemli!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://digisport.blog.hu/api/trackback/id/tr134692106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.