HTML

Elméletek

2012.08.06. 13.48

  Miközben mindenki számára nyilvánvaló - mert a szövetségi elnököktől kezdve, a riporterekig, de mostmár, hallomás alapján, a takarítónéni is mondja - hogy ellenünk összeesküdtek –hiszen, mi másért is tiltották volna el Kővágó Zoltánt, és mi másért is adna két percet a norvég kézilabdabíró, akinek amúgy, nyilván titkon szerb szeretője van, vagy magyar szerelme volt - aki ejtette - vagy rájött, hogy a szerb zászlóban ugyanazok a színek szerepelnek, mint hazájáéban, és irigy a mi zöldünkre – mégis akadnak, a megtévesztésünkre, ellenkező irányba mutató jelek.

 Példának okáért, Pars Krisztián legnagyobb ellenfelét, Ivan Tyihont, a selejtező napján visszaléptették egy nyolc évvel (!!!)  ezelőtti doppingolása miatt, és, ha az embernek élénk lenne a fantáziája még azt is el tudná képzelni, hogy Kővágó Zoltánért esetleg cserébe kaptuk ezt, de ennyire nem élénk, mert az már összeesküvés-elmélet lenne, amiben mi is benne vagyunk, márpedig, mi, a cselszövés másik, áldozati, oldalán szoktuk pozícionálni magunkat. Persze akár még az is előfordulhat, hogy a két eset egymástól független, és egyszerűen csak elfelejtettek a mindenre elszánt csapdaállítók tisztességtelennek lenni, és a szabályokat alkalmazták mindkét ügyben. Mindenesetre Tyihon nekünk biztos nem hiányzott.

 És, akkor még ott van a torna is. Ha valahol össze lehet esküdni, akkor ott igen. Mondjuk, az egyik pontozó hajszállal több pontot ad Louis Smithnek, mint tette, ami szíve joga… Mert, bár, abban nyilván minden magyar egyetért, sőt talán még a semlegesek is, hogy Berki elegánsabb volt, és, ha ez számít, akkor valóban neki járt az aranyérem azonos pontszámnál, de ez mégis szubjektív. Nincs az elegancia béli differenciának olyan kézzel fogható jele, mint mondjuk egy csokornyakkendő. (Még szerencse, hogy ez nem számít, mert mégiscsak furán mutatnának a ló fölött lengve a ruházkodásban is vetélkedő fiatalemberek, amint, ki frakkban, ki szmokingban próbálja meggyőzni a maga igazáról a zsűrit.) A bírók Londonban, egy brit tornásszal szemben, ítéltek a magyarnak. Rossz elképzelni, hogy egy esetleges magyarországi versenyen fordított helyzetben micsoda elméletek látnának napvilágot. A pontozók legjobb esetben is fehér bottal követték volna a versenyt, a rosszabb verziók között pedig egészen a sci-fi kategóriába tartozó elméletekig merészkedhetünk. (Egy a britek által a Csalagútból távirányított légy repdesett a gyakorlatok alatt a bírók szeme előtt, és látászavaró sugarakat kibocsátva rontotta azok ítélőképességét, olyan képet sugározva eléjük, amelynek köszönhetően Berkit egy állandóan földre hulló Quasimodoként, Smitht pedig egy lebegő Dávid szoborként érzékelték.)

Ehelyütt pedig, csak fél szóval, érdemes megemlíteni a sportszerűségnek azt a példás megnyilvánulását, amit az angol drukkerektől tapasztalhattunk. Füttyök nélkül, tapsolva ünnepelték a kedvenceiket minimális különbséggel második és harmadik helyre szorító magyart. Így csak azok viselkedhetnek, akik elhiszik, hogy a sport igazságos. Jó nekik.

 Szóval, szerintem érdemes lenne felhagyni az üldözési mánia - valóban izgalmas- gyakorlásával, mert lassan olyanok leszünk, mint a saját farkára külön lényként tekintő kutya; mindig van mögötte valaki. Az ellenünk hozott téves döntéseknél is gondolhatnánk először arra, hogy pusztán emberek hoztak határozatot, amiben hiba is lehet. Feltéve, de meg nem engedve, még bennünk is.

Szép volt Krisztiánok, köszönjük britek!!!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://digisport.blog.hu/api/trackback/id/tr964698377

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.