HTML

Igen kalandos napon vagyunk túl. Jogos most már a többes szám, ugyanis hétfőn csatlakozzott hozzám Vajda Laca kollégám barátom, aki eddig a vívást közvetítő stábban dolgozott. Mostantól fogva viszont az én életemet könnyíti meg azzal, hogy átveszi a kamerát.
El sem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés ez! A félreértések elkerülése végett, nagyon élveztem az eddigi munkát is, a forgatásokkal együtt. De azért így, bő egy héttel az olimpia kezdete után nagyon jól jön ez a nem is kicsi segítség! Egyrészt, mert nyilván könnyebb a munka, másrészt pedig mert Laci is új lökést adott nekem, tegnap például keresztbe-kasul be is jártuk így a várost.

Megfordultunk először is az ExCel-ben, ahol Lőrincz Tomi elődöntőjét láttuk. Szenzációs teljesítményt nyújtott, amit aztán a győzelem ünneplése során koronázott meg edzője eldobásával. Nagy kár, hogy nem láthattunk hasonló örömöt a döntőben, pedig az egész napi teljesítményért anszolút kijárt volna.

A birkózómeccs után maradtunk a környéken, ugyanis elég érdekes módon kötötték össze a temzének ezt az oldalát és az O2 (olimpia alatti hivatalos nevén: North Greenwich) arénát. Gyakorlatilag egy sílift-szerű libegőpályát alakítottak ki, amely egyrészt egész gyors, másrészt igen látványos módja az utazásnak. Márpedig ezt úgy gondoltuk, mindenképpen meg kell mutatnunk otthon is, úgyhogy lőttünk néhány snittet.

A következő állomást aztán az Archway megálló jelentette, Északon, ahol egy magyar szurkolói klub máködik. Este Gyurta Dani volt a vendég, akit hihetetlen tömeg fogadott. Ám nem csak miatta jöttek el sokan, itt lehetett ugyanis jegyet venni még a magyar-izlandi kézimeccsre, ami elég érdekesen zajlott... A jegyeladást hét órára hirdették meg, ám Lőrincz döntője éppen akkor kezdődött - lehetett választani, hogy akkor sorban állás kint vagy szurkolás egy magyar aranyért bent.

Ami viszont kifogásolhatatlan volt, az a vacsora: végre valami Londonban, aminek íze is van! Mikor láttam, hogy marhapörkölt is van az étlapon, nem lehetett kérdés, hogy mit választok. Magyaros ételek akadtak bőven, de hazai sör és pálinka is kapható, ami nem véletlen, hiszen egyébként is a londoni magyarok egyik központja a hely.

Bázisunkra visszatérve éppen láttuk a vizilabdás lányok utolsó negyedét Spanyolország ellen. Búfelejtésképp még körbenéztünk a régi tévés kollégáknál, velük mindig jó érzés találkozni és a persze a célunkat is elértük. Más kérdés, hogy sokáig nem maradhattunk, mert reggel kelni kellett (egyrészt a REggli Start miatt, másrészt pedig, hogy időben kijussunk a kajak-kenu versenyek helyszínére) és egyébként is eléggé el vagyok már használva. Értelemszerűen próbálom maximalizálni az ébren töltött percek számát, de ez természtesen egyre rosszabb hatással is van rám: az utóbbi két este folyamán már szörnyűbbnél szörnyebb dalokkal borzasztottam el a kollégákat, ennek megfelelő előadásmódban, egyébként sem mikrofon után kivánkozó baritonommal. A hátralévő napokat azért már fél lábon is kibírom - a többiek pedig úgy tűnik, fél füllel lesznek kénytelenek.

Címkék: olimpia london 2012

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://digisport.blog.hu/api/trackback/id/tr284702106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása