DIGI Sport

Hazánkban sokan szurkolnak az európai topcsapatok valamelyikének, de mi a helyzet a dél-amerikai sztárklubokkal? A brazil klubfutball egyre népszerűbb, főleg amióta egyre nevesebb a játékosállomány. Néhány általános, már-már sablonos információval szeretnék kedvet csinálni a választáshoz.

„Történhet bármi, én már nem szerepelhetek az Anderlechtben.” Mindezt Juhász Roland nyilatkozta nem is oly rég a Nemzeti Sportban. És ez baj. Nagy baj. Több okból is.

Megrágom a mondataim, mielőtt "papírra vetem" őket. Ma képtelen vagyok rá. Nem megy. Ezért csak írok. Érzésekről, emlékképekről egy fájdalmasan rövid emberi életet gyászolva...

Most, hogy Michael Ballack bejelentette visszavonulását igazán mondhatna valami „időtállót” a jelen- és utókornak! Mondjuk azt: ”A futball az a játék, melyet huszonkét ember játszik 90 percen keresztül, és a végén mindig a németek buknak el!” Legalább időnként idézgetnék őt, hisz a nagy diadalainak felsorolása viszonylag rövid. Vagy ha  nem ő, akkor valamelyik hasonlóan örök vesztes pályatársa, Klose, esetleg Schweinsteiger mondhatna valami ilyesmit!

Szomorú jubileumhoz érkezett a magyar futball ezen az őszön. 1992. szeptember 16-án és 30-án játszották le a Bajnokcsapatok Európa Kupájának első fordulójában minden idők egyik legbotrányosabb, a politikától (csakhogy egy korábbi írásomra is visszautaljak...), gyűlölettől, nemzeti érzésektől is átitatott nemzetközi kupapárharcát a Ferencváros és a Slovan Bratislava részvételével.

Melyik válogatott lehet a jövő csapata? A szambázó ifjú varázslókból kifogyhatatlan Brazília? Az egyre sokszínűbb német vagy francia válogatott? Netán már a fiataljait is európai csúcskluboknál pallérozó afrikai országok valamelyike? Könnyen lehet. Ám jelen állás szerint én mégis a kulcsposztokon leendő világklasszisok egész sorát felvonultató belga válogatottra tenném a voksomat. Avagy lehet-e elrontani egy olyan csapatot, mely a jelenkor egyik legnagyobb kapustehetségével kezdődik és az "új Drogbával" zárul, kettejük között pedig három világklasszis belső védő és egy leendő aranylabdás is helyet követel magának? A kérdést most Marc Wilmotsnak kell megválaszolnia, aki a feleletre jelentős edzői tapasztalat nélkül készül.

A távirati irodák nem jelentették:

Miután negyedik helyen végzett Londonban férfi kézilabda-válogatottunk, a szövetségi kapitány, Mocsai Lajos a következőket NEM mondta:

MINDIG KICSI?!

Meddig kicsi?

Meddig kicsi egy csapat a Mindenható UEFA mércéjével?

Hány évig?

Hány pontig?Hány győzelemig?

Kicsit olyan a helyzet, mint a BL-sorsolásnál. Nem mindegy, milyen kalapba kerül a csapat. Vannak halálcsoportok. Jelenleg a röplabda a halálcsoportban van. Korábban is kimaradt a látványsportok közül, ezért nem részesülhetett a TAO áldásaiból, most pedig a MOB új koncepciójában – amit a kormány visszadobott az első körben – is olyan „kalapban" van, ami alapján jóval kevesebb támogatásra számíthat, mint a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda, a vízilabda és a jégkorong.

Elsőre ez nem tűnik forradalmi információnak, de valószínűleg, ha ez így is marad, akkor a sportág Magyarországon szépen lassan megszűnik létezni. Nem látványosan, inkább agyonhallgatottan.

Könnyű elképzelni, hogy ha egy szülőnek választania kell , hogy FIZETI a borsos tagdíjat, a felszerelést, a versenyeztetést vagy mindezt INGYEN kapja az egyesülettől, akkor melyik sportág képviselőihez viszi csemetéjét. Hiába választaná 100 fiúból 10, 100 lányból 20 a röplabdázást, ilyen körülmények között jó, ha 1-2 elkezd ismerkedni a kosárérintés (érdekes, hogy a kosárban nincs röpiérintés), a feladás (ez szó szerint és átvitt értelemben is értelmezhető) vagy a leütés szépségeivel.

Pedig a röplabdában nincs testi kontaktus, élvezetes játék és jó alakot kölcsönöz. Világszinten is nagyon népszerű, az olimpiákon mindkét szakágat rengetegen űzik és nézik, itthon nem megy. Vagy nem kell. Vagy egyik sem.

Szerintem a röplabdázás igenis látványsportág. Ha megkapná az esélyt, hogy megfelelő támogatásban részesüljön, akkor még sikereket is érhetnénk el, akár a terem akár a strand változatában. És több egészséges és elégedettebb ember lehetne köztünk. Csak közben a világ nem áll meg, hogy megvárjon minket.

Ha röplabdázás bekerülne a látványsportágak közé nem járna rosszabbul a többi már ott lévő. Nem értem, hogy akkor miért van ez így?!

Látvány vagy halál. Ez a kérdés dől el, most az íróasztaloknál. De az is lehet, hogy a röplabdázás még meghalni sem tud LÁTVÁNYOSAN. Remélem, hogy életben tartják!

Lévai F