HTML

Nagy találmány az EBU TV! A hagyományos televíziók műsorideje ugyebár véges, a www.eurovisionsports.tv címen ellenben sok-sok csatornán ömlik az internetfogyasztóra a sportélmény – nem mellesleg ingyen, bérmentve. Kedvünkre csemegézhetünk a legkülönfélébb sportágakból, ráadásul nincs kommentátor, ez pedig azt jelenti, hogy sokkal jobban átjön a helyi atmoszféra, ergo, tényleg úgy érezhetjük, karnyújtásnyira vagyunk a héroszoktól.

Kézilabda-fanatikusként természetesen jó előre lerendeztem magamban, hogy a szombat estémet norvég és francia hölgyek társaságában töltöm, hisz a sorsolás szeszélye folytán máris összejött a legutóbbi vb-döntő visszavágója.

Labdarúgásban megszoktuk, hogy világbajnokságokon – hogy, hogy nem – valamelyik szimpatikus külföldi csapatnak szurkolunk. Kézilabdában ez szerencsére ritka probléma, mert ebben, ha nem is feltétlenül „mi vagyunk a császárok”, de azért a kijutás többnyire magától értetődő. Ezúttal viszont nem volt az: a lányok idő előtt eltűntek a süllyesztőben.

Szóval kénytelen voltam kedvenc csapatot választani a norvég–francia előtt, persze nem volt ez egy nehéz döntés. A franciákat eleve nem kedvelem túlzottan – nem eredendő ellenszenvről van szó, hanem arról, hogy a 2004-es olimpián az elődöntőtől, egy évvel korábban pedig a vb-aranytól ütötték el Görbiczéket… –, meg hát a norvég csapatban ott van a Győr két erőssége, büszkesége: a kapus, Katrine Lunde Haraldsen, valamint a beálló, Heidi Löke.

Hát akkor: mindent bele, csajok! Tavaly a brazíliai vb-döntőben jól elvertük őket, Heidi 5/4-et lőtt, Katrine 17-szer babrált ki velük. Alighanem szép este elé nézünk!

Húha, nem így terveztük a kezdést…. Thorir Hergeirsson, a mi drága kapitányunk se hisz a szemének. Majdnem öt percet kell várnunk az első gólunkra, 0-4-nél Heidi – ki más? – pöttyint egyet. Más már rég kikérte volna az idejét, de Thorir 2-7-ig bírja valahogy.

Óriási az iram, de csak egy csapat van a parketten. Ezek a fehér mezesek minden szögből, minden posztról dobálják a gólokat, Katrine csak kapkodja a fejét meg a kezét – hasztalan. Az ellen balátlövője például három blokkoló kéz fölött lő neki egy hatalmas gólt. Harminc perc alatt írd és mondd: 4, azaz négy labda akad el ebben a kapushéroszban. Be is jön Grimsbö.

Egy bástyámat tehát elveszítem, Lökének viszont továbbra is szurkolhatok. Hozza a formáját: ha ketten csüngenek a nyakán, ő akkor is kezd valamit a labdával.

Ilyenkor mindig Steinmetz Ádám jut eszembe. Kiváló vízilabdacenterünk feje a meccsek második felében általában vörösebb, mint Sir Alex Fergusoné és Harry Redknappé együttvéve, és a mázsás bekkek többnyire sikerrel tuszkolják a víz alá, de megesett, hogy így is gólt lőtt. Szürreális látvány volt, amint két markos védő között teljes terjedelmével eltűnt a fiúnk, aztán váratlanul kinyúlt a vízből egy magányos kéz, amely a kapuba továbbította a labdát.

Miközben az előző mondatot lekerekítem, Löke bedönt két védőt a hatoson belülre. Persze nem ő a szabálytalan: ez bizony norvég hetes. Nostvold belövi, de még mindig 21-16 a galloknak. Szerencsére elkezdik módszeresen szétforgácsolni a kapufát, ezt egy gödörben lévő norvég csapat ellen sem tanácsos megtenni. Olivier Krumbholz gyorsan ki is kéri az idejét.

Ám ez a tündéri Heidi ziccerben Leynaud kapusba lő (sajnos korábban megtette ezt a védőszemüvegben játszó Darleaux-val szemben is) – rá sem ismerek! Haraldsen továbbra is a kispadon gyűjti az önbizalmat, Grimsbö szép védések közepette egyszer-egyszer csúnyán elajándékozza a labdát.

Tíz perc a végső dudaszóig – bajban a „csapatom”, még mindig hárommal ég. Kurtovic nagyon sportszerű: segít a görcsöt kapó francián. Inkább gól kellene most, Amanda! De nem, a fehérek dobnak újabbat; Krumbholz ünnepel. Breivang is naggyá teszi Leynaud-t – de legalább Snorroeggen betalál, aztán kapja a pacsit Heiditől. Mínusz három, négy perccel a vége előtt, és elveszik a labdát a mieinktől. Nagy hajrát kellene nyitni… Jól van, a kapufa és a kapusunk közös erővel hárít, Alstad meg rekordidő alatt lő egyet a túloldalon. Krumbholz most már vakarja a feje búbját.

A francia 17-es szép gólt lő a szélről, még jó, hogy erre is jön a válaszunk, postafordultával. (És nem „Magyar Posta-fordultával”.)  Egy perc a végéig, 24-22 oda. Thorir majd felrobban a méregtől, mutatja is, hogy időt kérne. „Olimpia”, „Europa” – ennyit értek a hegyi beszédéből. Talán arra emlékezteti az aranykezűeket, hogy ez a teljesítmény  nem összeegyeztethető egy olimpiai és Európa-bajnok kéziválogatottal.

Gyenge lövés, Grimsbö lekapja. Alstad belövi, ez az! Fél perc van hátra, már csak egy gól. Kijövünk egész pályára… és elveszik tőlük!!! Lundét (nem Katrinét, hanem az ikertesót) lebirkózzák. Két perc a franciának, de már csak egy másodperc maradt hátra. Ebből időntúli szabaddobás lesz. Ötször kettő kéz a magasban, Lunde labdája el is hal az erdőben, a lecsorgót Leynaud diadalittasan levadásssza. Egy góllal kikaptunk. Thorir pókerarccal nézeget jobbra-balra, a két Lunde szintén. Az első félidőt szúrtuk el, azt viszont nagyon. Nem baj, ez még csak az első meccs volt!

Az órámra pillantok. „Alig” 22 óra, és jön a magyar–dán férfimeccs.

Jó lesz visszavedleni magyar szurkolóvá!

Ferkai Marcell

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://digisport.blog.hu/api/trackback/id/tr914684295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása