Scolari innentől kezdve figyelheti a vébéig hátralévő időt mérő homokóra lehulló szemeit. Túl sok ideje van. Mihez kezdjen ennyi copacabana-másodperccel az a brazil szövetségi kapitány, aki 2002-ben, úgy vezette világbajnoki címre az aranysárgákat, hogy kevesebb, mint 1 évvel a kinevezése után már Dél-Koreában kellett fellépnie csapatával a legrangosabb futballpódiumon? Az előadás osztatlan sikert aratott, 7 meccsből hetet nyert meg az együttes, és a brazil labdarúgás tradícióinak megfelelő örömöt nyújtott. Most másfél esztendeje lesz.
A 2001-es Konföderációs Kupán minden idők egyik leggyalázatosabb selecaoja szerepelt Emerson Leao irányításával. Az Ausztrália (!) ellen elbukott bronzmérkőzésen pályára lépő játékosok közül a világverő keretbe már csak két futballista fért be, Edmilson és Dida. Ezúttal Menezes félig kész, az utolsó őszön többször is látványosan és szórakoztatóan szambázó, együttese kerül Felipao kezébe. A kérdés, hogy mennyire kíván a megkezdett úton tovább haladni az aranyműves mester?
A Menezes-féle csapat az utóbbi időben klasszikus középcsatár nélkül 4-2-4-0-as játékrendszerrel döntött több történelmi csúcsot, mérte fennállása legsúlyosabb verését Kínára és Irakra. Scolari ehhez hasonlót sem álmodott eddigi egyetlen együttesénél sem, és nem is valószínű, hogy ezúttal, kalandvágyból, számára ismeretlen tájakra barangolna. Az edzőknek, mert emberek, szükségük van, az általuk már kipróbált dolgok nyújtotta biztonságra, Scolari esetében pedig ez, akár a 3 belső védős, Olaszországban reneszánszát élő, rendszer is lehet, amely 2002-ben tökéletesen bevált. Brazíliának jelenleg is megvannak a klasszis képességű belsővédői, a szélső hátvédek pedig mindig is inkább a sima szélső elnevezésért futottak föl-le, mint a bekk rangért. (A brazil futball nyelv őket, simán lateral nak, azaz szélsőnek is hívja.)
A vezetőedzők persze azt sem bánják, ha általuk jól ismert játékosokra támaszkodhatnak, mint egy saját tenyerük által otthonosra simított sétapálcára. Scolarinak e tekintetben szinte kizárólag vitatható lehetőségei akadnak. Az általa szeptemberig irányított, végül kieső Palmeirasból, nehezen szemelhetne ki bárkit is a nemzeti csapat számára, ha csak a védőként és középpályásként is használható Henrique jelenlétét nem gondolja megnyugtatónak. Biztonságérzetét a 2002-es csapat tagjaival növelhetné még. Ronaldinho és Kaká neve természetesen fel is merül majd, ha máshogy nem, a sajtóban, a beválogatásukat követelve. Az kétségtelen, hogy a rengeteg kiemelkedő képességű fiatal (Neymar, Oscar, Lucas, Bernard, Wellington Nem, Willian) mellé a világbajnoki cím elnyeréséhez a támadószekcióban szükség volna komoly nemzetközi rutinnal rendelkező játékosra is. Ezzel Menezes is tisztában volt, Ronaldinhoról viszont lassú játéka miatt kénytelen volt lemondani. Kaká helyzete nem megnyugtató. Az éretleneket jó irányba terelgető öreg pásztor meglelése kulcskérdés lehet. Scolari meglepetést is tartogathat. A válogatott számára általa felfedezett, legmattabb alkotó elem, a most már 3 világverseny fotóalbumában is szigorúan figyelő Gilberto Silva ugyanis a bajnoki második Grémioban nyújt hétről-hétre úthengerlő teljesítményt.
Scolari nagy valószínűséggel már mindent eltervezett, ahogy a szülői pár sem a gyermek világrajötte után kezd kiságy után rohangálni. José Maria Marin a brazil szövetség elnöke az olimpia előtt világossá tette, hogy Menezes sorsa az ötkarikás játékok megnyerésén múlhat. Ezt a kijelentését ugyan a Mexikó elleni döntőbeli vereség után igyekezett elmaszatolni, de a helyi sajtó nagy része már akkor is megírta, Menezes 2012 végén átadja majd helyét Felipao-nak. Csak ki kell várni a bajszos utód szerződésének lejártát a Palmeirasnál. A jelek arra utalnak, hogy ebben meg is állapodhattak. Az eset pikantériája, hogy Scolari számára, ha nem is egyedül, de az a Romario tisztította meg a helyet, akit a 2002-es diadal előtt, hangos nem tetszés közepette, kihagyott a 23-as keretből. Romario az olimpiai finálé szakkomentátoraként nagy nyilvánosság előtt nevezte alkalmatlannak, és kártékonynak Menezest, távozását követelve. Ez volt a megtermékenyítés pillanata. Romario később egészen a kormány politikai vegzálásáig jutott az általa nem kedvelt tréner eltávolításának követelésében.
A brazil futball továbbra is jó alapot nyújt egy világbajnok válogatott felépítéséhez. A BL-be és az EL-be is Brazília adja a legtöbb játékost. A Brasileirao Dél-Amerika minden kétséget kizáróan legerősebb bajnoksága, tele isten- és copacabana-adta tehetséggel. A brazilok azonban pontosan tudják, hogy ez nem feltétlenül elég. És a hazai pálya sem. Egy otthon megnyert világbajnokság, könnyen lehet, hogy az egész nemzet identitására hatással lehetne. Az ő berni döntőjük, az 1950-es Uruguay elleni, Maracanaban elbukott esély. Most Scolarin a sor, hogy megváltoztassa a sorsot. Nem mellesleg Vittorio Pozzo után a második kétszeres világbajnok szövetségi kapitány lehetne. Brazíliában sokan vállalnának utána tiszteletkört, akár a Föld körül is.
