Naná, hogy arra gondolok...természetesen az első aranyunkra az olimpián! Külön műfaj ez, mely hol frusztrálja, hol feldobja az embert, attól függően, hogy mikor érkezik.
Azon a két helyszínen, ahol volt szerencsém jelen lenni, nagyon hamar, már a második hivatalos versenynapon átestünk a tűzkeresztségen. 2000-ben Sydneyben éppen a sajtóközpontban dolgoztam, amikor Nagy Tímea a pikáns nevű svájci Gianna Hablützel-Bürki ellen a női párbajtőr döntőjében küzdött. Mit küzdött, szinte játszadozott a helvétek meglepetésemberével, és bár izgultam, egy pillanatig nem voltak kétségeim afelől, hogy ez bizony meglesz. Meg is lett, mellettem Vad Dezső, mindenki Dani bácsija, a MOB akkori sajtófőnöke úgy bőgött, mint egy kisfiú, én tartottam magam a himnuszig...Furcsa látványt nyújthattunk mindenesetre, ahogy egy nagy monitor előtt sorra vesszük elő a papírzsebkendőket...
A dolog megismétlődött négy évvel később, Athénban is, annyi különbséggel, hogy éppen a kézilabdacsarnokból buszoztam valamerre, amikor jött a hír: Titi ezt is behúzta! Borsik Ricsi kollégám (Szalay Péterrel együtt hárman képviseltük a WestelPress Hírügynökséget) volt a mázlista, aki erről tudósított, persze nem magyarok lennénk, ha nem adódott volna egy kis affér még ebben az ünnepi pillanatban is: a Magyar Rádió riportere élő adásban küldte el a francba Ricsit, akinek a friss bajnok éppen a néhai Radio Bridge Ziccer című műsorában nyilatkozott. Az ok: hamarabb sikerült becserkésznie Nagy Titit, de kár volt ügyesebbnek lennie, majdnem meg is verték...
A rendkívül szimpatikus párbajtőrvívó mindkét olimpián megadta tehát már nagyon hamar az alaphangot, és ez lendületet, önbizalmat adott a többi magyarnak is. Mindannyian emlékszünk Pekingre, ahol szinte béklyót kötött a kezekre és lábakra az, hogy hiába teltek-múltak a napok a játékokon, csak nem akart jönni az a bizonyos első. A kínai fővárosban be kellett érnünk három aranyéremmel, Sydneyben és Athénban viszont meg sem álltunk nyolcig (Fazekas és Annus lehetett volna a kilencedik és a tizedik...). Vajon most meddig juthat a magyar küldöttség? Nekem nyolc...