Régóta terveztem, hogy egy blogbejegyzés formájában kidühöngöm magam a labdarúgópályákon egyre inkább elharapózó műesések miatt. Őszinte leszek: a végső lökést Luis Suárez adta meg, aki a Sunderland–Liverpool mérkőzésen sárga lapot kapott színészkedésért. Nagy ügy, ilyesmi mindenkivel előfordulhat! – mondhatják sokan, de akik régebb óta figyelemmel követik a Liverpool mérkőzéseit, pontosan tudják, hogy Suárez hasonló csínytevéseiből lassan már egy DVD-t – akár a kétréteges fajtát is... – meg lehetne tölteni.
Az angol játékvezetők mára láthatóan kipécézték maguknak: ha ő esik el a 16-oson belül, akkor sokkal kevésbé hiszik el, hogy valóban szabálytalanság történt, mintha más huppanna a földre. Akárcsak a régi mesében, amikor egy fiú azt kiabálja, hogy jön a farkas. Eleinte a segítségére siet a falu apraja-nagyja, aztán rendre kiderül, hogy hősünk csak füllent. Amikor pedig valóban jön a farkas, már senki sem hisz neki. Kicsit kutakodtam a Liverpool-fórumok között, és rábukkantam egy tavaly októberi cikkre, amely az után született, hogy a liverpooli derbin az evertonos Rodwellt kiállította a bíró. Rodwell Suáreznek csúszott oda, és bár nem volt szép a mozdulat, korántsem volt olyan súlyos a dolog, mint amit az uruguayi kihozott belőle. Ezt igazolta, hogy Rodwell eltiltását végül is törölték. Az imént említett cikk – liverpoolos érzelmű – szerzője arról írt, hogy Cristiano Ronaldo, Didier Drogba és Fernando Torres is dobálta magát angliai karrierje elején, ők azonban később egyre ritkábban csináltak ilyet, és remélhetőleg Suárez követi a példájukat. Nos, én ebben egyre kevésbé hiszek…
Na de ennyit és ne többet Suárezről, hiszen ez a jelenség messze túlmutat rajta.
Kiváló vitatéma lehetne, hogy mi árt a legtöbbet a labdarúgásnak. Ha engem kérdeznek, akkor első helyen mindenképp a fogadási csalást említeném. Aztán beugrik a rasszizmus, ám örömmel tapasztalom, hogy mintha ennek a hatóköre egyre inkább zsugorodna. Akkor már inkább aggaszt a védekező, „csak ne kapjunk gólt”-taktika térnyerése. Ha azonban jobban belegondolok, én bizony a futballisták színészkedését írnám fel másodikként erősorrendben!
Emlékszem, a 2002-es világbajnokság után volt egy kis anyag arról, hogy összegyűlt az MTV vb-s kommentátorcsapata (Knézy Jenő, Egri Viktor, Faragó Richard, Matuz Krisztián), és mindenki elmondta, mint tapasztalt a tornán. Matuz az hozta szóba, hogy egyre többször fut bele abba, hogy egy ütközés után egyből bemondja, büntető, aztán a lassításnál látja, hogy korántsem annyira egyértelmű az eset. Ergo, a színészhajlamú futballisták már egy évtizede is nagyon magas szinten űzték az átverést. Ma pedig... Ha csak a saját közvetítéseimre gondolok vissza, tíz, a büntetőterületen belül történt találkozóból talán ha háromnál tudom nyugodt szívvel kijelenteni, hogy ez 11-est ért, vagy hogy egyáltalán nem ért azt.
Rosszul vagyok attól is, hogy a játékvezetői íratlan szabályok szerint ha a védő odalép, nem ér labdát, a támadó pedig tudatosan nem ugorja át (holott megtehetné), hanem inkább átesik a lábon, akkor azért büntető jár. Sajnos erre egyre többen játszanak rá, végképp megkeserítve a kommentátor és a szurkoló életét. Idézzük csak fel a 2006-os vb emlékezetes esetét, amikor az olasz Fabio Grosso 11-es harcolt ki Ausztrália ellen.
Azt kell, hogy mondjam: ahogy telnek-múlnak ez évek, ez nálam egyre jogosabb 11-es! Mert bár a védő nem ért hozzá Grossóhoz, legalább elmondható, hogy valamelyest akadályozta az olaszt – tényleg nem lett volna könnyű kikerülni őt! Ma viszont már nem is akarja a támadójátékos kikerülni a védőt, szinte keresi a lehetőséget, hogy áteshessen a lábán. Amúgy erre is láttunk példát a hétvégén, a manchesteri Danny Welbeck „jóvoltából”.
Szívem szerint támogattam volna azt az ötletet, hogy a műesésért ne sárga, hanem piros lap járjon, hátha így egyszer s mindenkorra el lehetne venni a focisták kedvét a színészkedéstől. Csak hát amikor az ember néha a sokadik lassítás után sem tudja egyértelműen eldönteni, hogy műesés történt-e vagy sem, akkor ki várhatja el a bírótól, hogy meghozzon egy ilyen súlyos döntést?
Egyszóval bele kell törődnöm, hogy a játékosok a továbbiakban is mindent elkövetnek majd azért, hogy átverjék a bírót, és őrületbe kergessenek mindenkit, aki épp nem az ő csapatuknak drukkol. Ilyenkor a többség jobb híján kínjában nevet, búcsúzóul ezért jöjjön még egy videó, mert ezen legalább szívből lehet kacagni...
Ferkai Marcell
How to cheat and dive
