Hetvennégy éves korában elhunyt Félix, aki az 1970-es világbajnok brazil válogatott első számú kapusa volt. 1965 és 1972 között 39-szer védett a Selecaóban. Klubszinten öt állami bajnoki címet nyert a Fluminense színeiben.
Ballestrero, Combi, Máspoli, Turek, Gilmar, Banks, Félix, Maier, Fillol, Zoff, Pumpido, Illgner, Taffarel, Barthez, Marcos, Buffon, Casillas. Akár kvízkérdés is lehetne, mi köti össze ezeket az embereket? A válasz: ők védték a labdarúgó-világbajnokságok eddigi győzteseinek kapuját. Kivételes képességű sportolókról van szó tehát, de közülük nagyon kilógott Félix. Egyik sorstársnak sem kellett ugyanis annyi kritikával szembesülnie, mint neki.
Amúgy is, hosszú ideig az a kép élt a futballbarátokban, hogy aki brazil és kapus, az okvetlenül rossz futballista. A mezőnyjátékosok mindig elhomályosították a háló őrzésével megbízottakat. Aztán ez a trend, ez a szemlélet látványosan megváltozott – így jöhetett el az idő, amikor több patinás olasz klubnál (Milan – Dida, Internazionale – Júlio César, Roma – Doni) is brazil kapus védett.
1970-ben viszont még az „ujjal mutogatós” időket élték… Félix kétségkívül nem volt olyan képességű játékos, mint a nagy előd, Gilmar, de azért olyan rossz sem, mint amilyennek a sajtó beállította. Ha mai sorstársat keresünk, akkor Víctor Valdés a megoldás. Akárcsak a katalán kapus, úgy Félix előtt is korszakos játékosok futballoztak. Így aztán könnyen vágták rá az emberek: Kérem, ebben a csapatban akár én is védhetnék, azt is elbírná!”
Azt a brazil válogatottat, amely Félixszel a soraiban megnyerte az 1970-es világbajnokságot, sokan minden idők legjobb futballcsapatának tartják. No igen, olyan világklasszisok alkották, mint Carlos Alberto, Gérson, Rivellino, Jairzinho, Tostao és Pelé. Egy ilyen tízesfogat mögött egy kapusnak általában meccsenként csak egyszer-kétszer kell védenie, viszont jaj neki, ha hibázik. Brazíliában amúgy sem tanácsos hibáznia egy kapusnak. Moacir Barbosa egészen haláláig bűnhődött azért, mert az 1950-es vb-aranyról döntő mérkőzésen gólt kapott a rövidbe, és a brazilok elbuktak.
Félix nem védett hibátlanul az 1970-es vb-n, ugyanakkor például az angolok ellen bemutatott egy káprázatos védést, Francis Lee csukafejesénél. Nem tudott örülni ennek, mert az angol, aki azt hitte, elérheti a kipattanót, igen alaposan fejbe rúgta. Szegény Félix az első félidő hátralévő részében azt sem tudta, hol van. Ráadásul – micsoda pech - arról a meccsről mindenkinek a másik kapus, Gordon Banks nagy védése ugrik be, aki Pelé közeli fejesénél mutatta be minden idők egy legnagyobb kapusbravúrját.
A brazil válogatott a döntőig menetelt, Félixet azonban szüntelenül bírálták, és egyértelműen a csodacsapat leggyengébb láncszemének állították be. A „legszimpatikusabb” Joao Saldanha volt, akit nem sokkal a vb előtt küldtek el a brazil válogatottól, és miután visszatért korábbi mesterségéhez, az újságíráshoz, lelkesen osztotta a Selecao egyesét. Az egyik visszatérő vádpontja az volt, hogy Félix képtelen kapuskesztyűben védeni. Valóban: bármennyire is furcsa ez mai szemmel nézve, Félixet zavarta a kesztyű, a nélkül védett. Ám az Olaszország elleni világbajnoki fináléra váltott, hogy ezzel is üzenjen Saldanhának. És miután 4-1-re nyertek, csattanós választ adott a korábbi szövetségi kapitánynak.
Egy másik vitriolos újságíró is megbánta a korábbi bírálatokat, és odasomfordált az ünneplő kapushoz az öltözőben. Félix megbocsátása jeléül kezet nyújtott az újságírónak, majd azzal a lendülettel berántotta ôt is a zuhany alá... A kapust aztán a sajtótájékoztató alatt sikerült összekapcsolni legidôsebb gyerekével. „Papa, annyi rosszat mondtak rád itt az emberek, de te mostantól világbajnok vagy!” – kiabálta a telefonba a hétéves lány, mire a meghatódott Félix zokogni kezdett, úgyhogy az interjúnak azonmód lôttek is...
Ferkai Marcell
