Most az olimpia ural mindent, de közben már csak három hét van a Premier League-rajtig… Abban bízva, hogy akad, aki az ötkarikás őrület közepette is várja a nagy pillanatot, számolja vissza a napokat, időről időre bemutatnék egy-egy olyan embert, akire érdemes lesz odafigyelni a DIGI Sport 2012–13-as PL-közvetítéseiben. Ilyen az első alany, Eden Hazard, a Chelsea nyári szerzeménye. Hiszen vele kapcsolatban az a kérdés: mit tudhat az az ember, akinek a futballjába valósággal beleszeretett Zinedine Zidane és Arsene Wenger? Illetve: mit tudhat az az ember, aki választhatott, hogy a Manchester Cityben, a Manchester Unitedben vagy a Chelsea-ben szeretné folytatni a pályafutását?!
Aki évekkel ezelőtt végigböngészte a francia bajnokság (Ligue 1) játékoskereteit, felfigyelhetett két olyan futballistára, aki fiatal kora ellenére oda tudott kerülni a felnőttek közé. Miralem Pjanicsról és Eden Hazard-ról van szó. Kettejük közül a luxemburgi utánpótlás-, majd bosnyák felnőttválogatott Pjanics futott be előbb, ugyanakkor nagy kockázat nélkül megjósolhatjuk, hogy Hazard viszi majd többre.
Jómagam 2009 novemberében láttam először teljes mérkőzésen, amikor kezdőként lépett pályára a belga–magyar barátságos meccsen; sajnos nem a Koeman-féle magyar csapatban... Aztán 2010. október 2-án, egy (amúgy kifejezetten tűrhető) St. Etienne–Marseille-meccsel bemutatkozott a DIGI Sporton a francia futball, és onnantól fogva alig-alig akadt olyan forduló, amelybe szerkesztőként vagy kommentátorként ne folytam volna bele. Mondhatni, munkaköri kötelességemmé vált Eden Hazard-t (gyorsan meg is kellett tanulnom, hogy a nevében néma a „h” és a „d”, vagyis „Ázár”-nak ejtik) nézni, de nem mondanám, hogy különösebben nehezemre esett…
A belgát a 2010–11-es idény után megválasztották az Év játékosának (korábban kétszer volt az Év fiatal játékosa), a Lille-lel bajnoki címet és Francia Kupa-győzelmet ünnepelhetett. Ezt nem lehet felülmúlni – gondolhatta az ember, de mégiscsak lehetett! Nem az eredmények tekintetében, mert Hazard semmit sem nyert az előző szezonban. A Lille (3-1-es vezetésről!) elvesztette a Szuperkupát, „csak” harmadik lett a bajnokságban, és a kupákban sem termett babér. Ugyanakkor megint ő lett az Év játékosa, és olyan teljesítményt nyújtott, hogy futballimádóként szörnyen sajnálom, hogy ezt relatíve kevesen látták.
A bevezetőben ugye azt feszegettem, hogy mit tud ez az ember? Nos, megválaszolom: MINDENT. A labdával bármit megcsinál, nincs az a komplikáltnak tűnő csel, amit ne rázna ki a kisujjából. Ezenkívül életveszélyesek a szabadrúgásai, tizenegyest pedig emberemlékezet óta nem rontott. Jó teljesítményre képes középen, a jobb és a bal szélen egyaránt. Első felnőttedzője, Claude Puel szerint a legnagyobb erőssége, hogy sohasem kételkedik a képességeiben, elképesztő önbizalma van. (No igen, az edző a mai napig emlegeti, hogy amikor először pályára küldte egy Bruges elleni meccsen, Hazard egyből kicselezett négy védőt, és gólt lőtt…) Joe Cole, aki az előző szezonban csapattársa volt, szintén a félelem nélküli játékát emelte ki, és a fiatal Rooney-hoz hasonlította.
A számok is magukért beszélnek: 20 gól, 22 gólpassz – csak a 2011–12-es bajnokságban. Európa topbajnokságaiban mindössze két futballista jutott el legalább 15 gólig és 15 gólpasszig: Lionel Messi és Eden Hazard! Tavaly nyáron a PSG 42 millió euróért igazolta Javier Pastorét, aki jól is kezdett, de a belga sorozatos parádéi miatt hamar epizodista lett belőle.
Pedig Hazard hétről hétre úgy futballozott, hogy közben ment a találgatás: ki fogja kivásárolni 2015-ig szóló szerződéséből? Zidane miatt élt a Real Madrid-vonal, később bekapcsolódott a Paris Saint-Germain is, aztán jöttek az angol nagyvadak. Hazard – igaz, korábbi csapattársa, Gervinho hívására, de – a helyszínen izgulta végig az Arsenal–Manchester United-rangadót. Csak miatta utazott Franciaországba a két manchesteri nagycsapat menedzsere, Roberto Mancini, illetve Sir Alex Ferguson. (Utóbbi mondjuk a közvetítés tanúsága szerint jókorát ásított a meccs kellős közepén, úgyhogy a pályaszéli riporter kérdezte is Hazard-tól, mit szólsz: eljött megnézni Ferguson, de ásítozik! A válasz: hú, nem is tudtam, hogy itt lesz! Ásított? Biztos nagyon fáradt, szegény!)
Tudnánk mondani olyan focistát (nem is egyet), aki megzavarodott a nagynevű érdeklődők hallatán, Hazard-t azonban inkább feldobták a pletykák. Meg akarta mutatni, mit tud, és meg is mutatta! Néha el is töprengek, mi lett volna, ha Dzsudzsák Balázs igent mond a Lille hívó szavára? Lám, Hazard ebből a csapatból jutott el a Chelsea-hez! És bár sokan szajkózták, hogy Balázs válogatottbeli teljesítménye mindig elmaradt attól, amit a klubjaiban produkált, meg kell említeni, hogy Hazard sem a címeres mezben mutatott játékának köszönheti az angliai szerződést. Georges Leekens szövetségi kapitány egy időre le is mondott róla (nem volt elégedett a hozzáállásával), és amikor játszott, akkor sem volt különösebben gólerős: első találatát a 23. meccsén szerezte. Persze lehet, hogyha Balázs Lille-be szerződött volna, akkor háttérbe szorult – Hazard miatt...
Tavasszal már csak az volt a kérdés, hol akarja folytatni. Alig ért véget a bajnokság, amikor jött a hír: a Lille megegyezett a Manchester Uniteddel, a Manchester Cityvel és a Chelsea-vel is. Mi lehet a jó döntés? Először osztottam Bánki Dodó véleményét, aki szezonzáró magazinműsorunkban a Unitedet mondta, és azzal indokolt, hogy Fergusonnál sokat fejlődhet. Hazard azonban a Chelsea-t választotta, és most már én is úgy vagyok vele: talán valóban ez a helyes választás!
Láthatjuk, hogy a Stamford Bridge-en immár nemcsak beszélnek a generációváltásról, hanem tesznek is érte. Már az előző idényben kerettag volt a ’93-as születésű Romelu Lukaku, aki európai kortársai közül talán a legjobban emlékeztet „testfelépítésileg” a távozott Didier Drogbára. Horribilis pénzért igazolták a brazil Oscart, aki a legutóbbi U20-as vb nagy csillaga volt. Szintén a Chelsea-hez szerződött a 23 éves Marko Marin, úgyhogy Roberto Di Matteónak bőven lesz választási lehetősége a középpályán. De talán náluk is fényesebben ragyoghat Hazard csillaga! Legutóbb, a Milan ellen is benne volt a legtöbb élet – ahogy hallottam, a Chelsea TV félidei elemzésében szinte csak az ő nevét mondogatták. Ez a „veszély” mostantól komolyan fenyegeti a DIGI Sport kommentátorcsapatát is!
Ferkai Marcell
