Jól hangzana, ha azt állítanám, hogy azért maradtam fent csütörtök éjjel, hogy megnézzem a Liverpool-Roma meccset, de igazság szerint épp fordítva történt: azért láttam a meccs második félidejét, mert nem tudtam aludni. Egy ideje már gyűröm az ipart, de az ilyen alkalmakkor valahogy sosem megy az alvás - az olimpia meg nyilván egyébként is külön pörgeti az ember gondolatait.
Szóval a reggel négyes indulás előtt nem sokat hunytam, ellenben legalább elég korán reggel brit földre kerültem - ami éppenséggel jól hangzik, de egyben azt is jelentette, hogy még nem foglalhattam el a szállodai szobámat. A csomagjaimtól azért szerencsére megszabadulhattam, és azonnal ki is próbáltam, mit tudnak az olimpiai buszjáratok. A hotel a Hyde Parknál van, innen jó félórányi metrózással lehet eljutni a Russel Square-re, ahonnan a buszok indulnak. A rendszer elég egyszerű: két nagy gyűjtőűllomás létezik, ez és a médiaközpont; erről a két helyről minden olimpiai helyszín megközelíthető.
A bejutás természetesen a reptérihez hasonló szigorúságú biztonsági ellenőrzéshez van kötve. Ahogy azt sok helyen olvastátok, a biztonságról leginkább katonák gondoskodnak. Valamiért azt gondoltam, mogorva banda lesz, de egyelőre ők tűnnek a legjobb arcoknak: mindenkihez van egy jó szavuk, folyamatosan poénkodnak, nyilván nagy a különbség a szokásos napjaikhoz képest. Egyelőre láthatóan jól érzik magukat, de azért semmiképp sem szeretném kipróbálni, hogy milyen az, amikor feldühítik őket.
Az akkreditáció érvényesítése nagyon gyorsan ment, a sajtócsomaggal is csak annyi probléma akadt, hogy a sok angol nyelvű tájékoztató közé bekerült egy francia is, épp a legfontosabb, ami az olimpiai versenyek rendjéről tájékoztat. Végső soron járhattam volna sokkal rosszabbul, hiszen mégsem mondjuk dél-koreai könyvről volt szó, de szerencsére gyorsan ki tudtam cseréltetni. A csomagban egyébként az olimpiai buszok menetrendje és néhány egyéb, városi tudnivalókat tartalmazó tájékoztató is akadt még, valamint ajándékba kaptunk az egyik főszponzortól egy borotvazselét is. Utóbbit meg sem említeném - ha nem vették volna el rögtön az első kiruccanásom alkalmával :D Történt ugyanis, hogy az ExCel arénát felkeresve (itt rendezik majd a vívóversenyeket) a biztonsági ellenőrzésnél természetesen azonnal kiszúrták, hogy a táskámban van valami folyadékot tartalmazó flakon. Nem kezdtem bele, hogy a gyakorlatilag érintetlen, szervezőktől kapott, akkreditációhoz járó táskámat kutatják: tekintve hogy vagy egy éve nem borotválkoztam már, nagyon nem hiányzott.
Ez a kis intermezzo csak azért érdekes, mert Pekingben az volt a rendszer, hogy ha egyszer már átestél a biztonsági ellenőrzésen, akkor - ha a hivatalos buszjárattal közlekedtél - a nap folyamán többször már nem kellett, ha csak nem hagytad el a lezárt, olimpiai helyszíneket. Ehhez képest itt úgy néz ki, minden buszozás után újra át kell esni ezen az ellenőrzésen. Ma már jön a megnyitó és nekem is indul az igazi munka - legyen ez a legnagyobb problémám a következő bő két hétben!
