Most, hogy Michael Ballack bejelentette visszavonulását igazán mondhatna valami „időtállót” a jelen- és utókornak! Mondjuk azt: ”A futball az a játék, melyet huszonkét ember játszik 90 percen keresztül, és a végén mindig a németek buknak el!” Legalább időnként idézgetnék őt, hisz a nagy diadalainak felsorolása viszonylag rövid. Vagy ha nem ő, akkor valamelyik hasonlóan örök vesztes pályatársa, Klose, esetleg Schweinsteiger mondhatna valami ilyesmit!
Mert, hogy a XXI-ik században ez tény, az olyan biztos mint, hogy Olaszországban 4 évente kirobban egy bundabotrány! A német fociban soha nem volt bundaügy, évek óta mindenki tisztességes, jól fésült, már az ápolatlannak tűnő Bundesliga-frizura is a múlt ködébe vész.
Ahogy a sikerek is!
Mert ugyan legalább annyi (foci!!!) nagy csatát buktak a németek a múlt században is, mint amennyit nyertek, de akkor még voltak sikereik. Meg nem érdemelt is, amit (sajnos!!!) mi, magyarok tudunk a legjobban (1954)!! De már akkor is veszítettek vb-döntőt hosszabbításban súlyos bírói tévedésnek köszönhetően (1966), egy hétre összeálló csapat ellen szerencsétlenkedve (1982), és saját „hebrencskedésüknek” köszönhetően (1986). Buktak Eb-döntőt tizenegyespárbaj után (1976), és strandról összeszedett „nyaralófiúk” ellen (1992). És kirakatklubjuk, a Bayern München el tudott veszíteni BEK-döntőt „nemlétező” csapat ellen (1982), sarokkal gólt szerző, egymeccses játékos megmozdulásának köszönhetően (1987), és agyonnyert találkozó után a többször padlóra küldött vetélytárssal szemben (1999). A XX.század két legendává vált gólját is ők kapták,a „panenkás”-at és a „madjer”-est.
De ezeket néha elfedte egy-két sokszorosan megérdemelt siker, és egy angol focista keserű mondata, mely 22 játékosról, 90 percről és róluk szólt!
Ám a XXI-ik század focija eddig nem a németekről szól, és van rá egy üveg Sangriám, egy Martinim, egy whisky-m (sőt vodkám-Borovickám-Becherovkám-Metaxám-Napoleonom is, talán csak barackpálinkám nem!!), hogy már soha nem is róluk fog!!
Legalábbis akkor nem, amikor a győzteseket emlegetik. Mert a németek ebben a században a Titán tragikomikus megmozdulása miatt elbuktak már egy vb-döntőt (2002), a szöv.kap. önfejű keretösszeállításának és szakmai hozzá nem értésének,valamint a rossz formaidőzítésnek köszönhetően két vb-elődöntőt (2006 és 2010). Van továbbá a listán egy elbukott Eb-döntő (2008), Eb-elődöntő (2012), két agyonnyert, ám végül mégis ezüstéremmel végződő BL-döntő (2002 és 2012), és egy olyan BL-finálé(2010), ahol bravúr kellett volna a győzelemhez, és erre persze manapság egy német csapat nem képes.
És mostanában olyan dolgokkal is ismerkedniük kell az ottani szurkolóknak, mint elveszített 11-es párbaj és utolsó percekben kapott sorsdöntő gólok. Schweinsteiger májusban kapufára rúgott büntetője óta olyan balszerencse-zuhatag hull a német focira, mely lassan átír minden eddig érvényben lévő sztereotípiát. Az idei első BL-körben mindhárom csapatuk hibázott 11-est (El-gárdájuk is), míg a második körben mind a Dortmund, mind a Schalke úgy veszített el (a továbbjutás szempontjából sokszorosan számító) 2-2 pontot, ahogy német klub nem nagyon az elmúlt században. A BVB úgy lefocizta az angol bajnokot a saját stadionjában, hogy a ManCi focistái a 85-ik percben nyugodtan elgondolkozhattak volna rajta, hogy érdemes lenne beiratkozni egy „alapfokú német focisuliba”, a kezdő szintre. A Schalke szintén tucatnál is több ziccert alakított ki a riadt kis nyuszi módjára bóklászó Montpellier ellen,mégsem nyert,pedig a meccs hajrájában már nem csak gól-, hanem emberelőnyben is volt! Mintahogy a Dortmund is csak egy ponttal utazott haza Angliából, holott az utóbbi évek legcsodálatosabb BL-produkciójával kápráztatta el a semleges nézőket. Taktika-technika-küzdelem rendben, de hol a siker, kérdezhetik a német foci szerelmesei!
A választ a DFB-nél sem tudják.
Persze” ide nekünk ezt a sikertelenséget!” - mondhatják sok országban.
Speciel, nálunk nem! Hisz ne feledjük: annak a BATE Boriszovnak az otthonában, mely a BL-ben „letaktikázta” a német rekordbajnokot (Minszkben, vagyis nem a saját városában!) a magyar bajnok, DVSC úgy játszott döntetlent, hogy az utolsó pillanatig vezetett, és csak a „hazafújó” bírónak köszönhetően nem nyert!
Ha én a most visszavonuló Michael Ballack helyében lennék, biztos mondanék valami „örökbecsűt”...
Edvi László
