DIGI Sport

Azt szokták mondani, nem éppen szerencsés dolog, ha a sport keveredik a politikával. A helyzet viszont az, hogy a politikát az élet egyetlen területén sem lehet „megúszni”, miért lenne hát kivétel éppen a sport?

Hozhatnék szélsőséges példákat is, így mondjuk az 1969-es salvadori-hondurasi futballháborút (La guerra del fútbol, csak így emlegetik a történelemkönyvekben), a csonka olimpiákat, az 1972-es müncheni terrortámadást, de maradjunk csak a saját portánkon, mert van néhány dolog, amely foglalkoztat mostanában.

Ízlelgetni kell: a Videoton a Slovan Bratislava, a Gent és a Trabzonspor testén keresztül bekerült az Európa Liga csoportkörébe. Emlékszem, milyen boldog voltam 2009-ben, amikor a Debrecen bejutott a BL-be. De az valahogy más volt.

Gyanítom, hogy Portugália olimpiai szereplését kevesen figyelték. Segítek egy kicsit: négy arany-, nyolc ezüst- és tizenegy bronzérem a mérleg. Elsőre nem tűnik rossznak, de ha hozzáteszem, hogy mindez az elmúlt évszázad teljes ötkarikás termése, akkor azért kellően elcsodálkozik az ember.

Valami - remélhetőleg csak ideiglenesen - véget ért. Valami fáj. Pontosan tudom, hogy mi az, az olasz foci részleges távozása. Mert ugyan lesznek még Olasz Kupa-meccsek csatornánkon ebben a szezonban is, de a Serie A piszkosul hiányozni fog. Akik nem értik, miért, azoknak nem is próbálom megmagyarázni, az olasz foci iránti rajongás egy olyan érzés, amely nem magyarázható, éppúgy, mint az igaz szerelem. Egy rövid, ám annál tartalmasabb kétéves időszak villanásai következnek könnyek nélkül, de meghatottan.

Először akkor hallhattunk róla, amikor győztes gólt lőtt Győrött, a 2010-es Győr-Montpellier Európa Liga-párharcban. Akkor még egy ügyes csatár volt, nem több. Ma azonban már igencsak komolyan kell venni, hiszen Arsene Wenger Arsenaljában láthatjuk, a DIGI Sporton. A szombati Premier League-rajt apropóján ezúttal a francia Olivier Giroud-t vesszük szemügyre.