DIGI Sport

Valamilyen csoda folytán az utolsó hétvégére előbukkant a nap Londonban. Ez kifejezetten jól jött a számunkra, hiszen a jövő héten fél órában szeretnénk összefoglalni, hogy mit csibészkedtünk errefelé az elmúlt hetekben és ehhez még fel kellett vennünk néhány konfot. Kaptunk engedélyt is az olimpiai parkban való forgatásra, így minden adott volt egy munkás kis naphoz!

Nagyszerű írással ajándékozott meg bennünket Ferkai Marcell. Nem is vitám van vele, hanem inkább hozzátenni valóm.

Szerintem nincs balsors. Kölcsey mester - áldassék a neve a Himnuszért! - ebben talán tévedett. Létezik balszerencse, léteznek rossz és kedvezőtlen körülmények, létezik külső-belső válság, vita, széthúzás, érhet bennünket agresszió, szövetkezhetnek ellenünk, de ez csak akkor válik balsorssá, ha beletörődünk és ha a Balsors számlájára írjuk a csapásokat, és nem töprengünk el azon, vajon tehettünk-e volna valamit ellene. A Balsorsra hivatkozás pótcselekvés, menekülés saját felelősségünk elől, a kognitív disszonanciáink pillanatnyi megoldása, ami újabb bajokat szül.

Egyértelmű, hogy aranyérem és aranyérem között akad különbség, még akkor is, ha értelemszerűen mindegyiknek nagyon örül az ember. A kajakosok esetében néha már majdnem tökéletes nyugalommal vár az ember egy-egy futamot, mint történt az például tegnap Kozák Danuta esetében. És vannak olyan versenyszámok, ahol maximum reménykedni mer az ember, vagy még az se nagyon jut az eszébe, lásd: hosszútávúszás...

Ahhoz képest, hogy itt vagyunk az olimpián, jog-nem-tulajdonosi státuszunkból fakadóan elég kevés helyszínre jutottunk el eddig, és általában azokon sem tartózkodtunk hosszabb ideig. Ebből fakadóan idáig sok panaszom nem volt a szervezésre - hát ezt az etoni kajak-kenu versenyhelyszínre érkezve nagyjából sikerült bepótolni...

Igen kalandos napon vagyunk túl. Jogos most már a többes szám, ugyanis hétfőn csatlakozzott hozzám Vajda Laca kollégám barátom, aki eddig a vívást közvetítő stábban dolgozott. Mostantól fogva viszont az én életemet könnyíti meg azzal, hogy átveszi a kamerát.

Gyarló az ember. Önző és állatias. Akár tetszik, akár nem ez így van. Viszont próbálkozik, küzd és fejlődik, hogy ne menjen mindez túlzásba. Keresi a lét értelmét. Mit, miért és hogyan...

Érdekes itt ez a nem-jogtulajdonos lét. Van, hogy napokon keresztül nem találkozunk sportolókkal, aztán van olyan is, hogy egymás után érkeznek a sajtóközpontba. Nyilván függ ez a magyar éremterméstől is, így az aranyvasárnapot követően várható volt, hogy a hétfő interjúalany-mennyiség szempontjából erős lesz.

Most, hogy férfi kéziseink remek teljesítményt nyújtva bejutottak a negyeddöntőbe a londoni olimpián, ismét előjöttek bennem a régi sztorik a korábbi játékokkal kapcsolatban.